A XX. század közepének nemzetközi hírű játékosa, Roland Garros-bajnok, sok szakember szerint minden idők legnagyobb magyar teniszezője.

Született: 1917. szeptember 18., Szombathely, meghalt: 1986. szeptember 11., Ismaning (Németország)
Klubjai: Szombathelyi SE, Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE), BEAC, Vasas, Bp. Bástya.
„Felfedezője": Dr. Fernádi Ferenc, első edzője: Csathó Béla.Asbóth József életrajza

Életrajza

A szombathelyi vasúti hordár gyermeke labdaszedőként került a teniszpályák környékére, s az itt kapott pengőkkel igyekezett a szűkös családi kasszát bővíteni, ám a cingár, vékony gyerekben a helyiek hamar felfedezték a nagy tehetséget. Karrierje már a harmincas évek végén magasra ívelt, ám a II. világháború miatt kényszerű törést szenvedett. Az 1942-es európai ranglistán az 1. helyen jegyezték, de sokáig nem tudott versenyezni, s nagy nemzetközi sikereit harmincesztendős korában és azt követően érte el.

A magyar bajnokságokon egyéniben 13, párosban 10, vegyes párosban 5 alkalommal diadalmaskodott. Az akkoriban rangos tornának számító magyar nemzetközi bajnokságon további hét egyéni győzelmet és 13 páros sikert jegyzett. Hétszeres csapatbajnok. Mindent egybegyűjtve 55 magyar bajnoki elsőséggel büszkélkedhet az 1939-56. közötti évek során.
A magyar teniszsportban ennél több aranyéremmel csak Gulyás István rendelkezik – a legendás játékosnak azonban jóval több idő állt rendelkezésére, hiszen 66 magyar bajnoki címét az 1954-81. közötti több mint negyedszázad alatt gyűjtötte.

Asbóth József a Davis Kupában 1938-57 között 16 válogatott mérkőzésen képviselte színeinket, összesen 41 mérkőzést vívott, s egyesben 18, párosban 6 győzelmet jegyzett. Tagja volt 1941-ben a Közép-európai Kupát nyert, majd 1949-ben a Davis Kupa európai zónájában harmadik helyezést elért magyar együttesnek.

A franciaországi Grand Slam-torna, a nem hivatalos salakpályás világbajnokság egyéni bajnoki címe (1947) mellé vegyes párosban Körmöczy Zsuzsával párizsi bronzérmet is begyűjtött. Wimbledonban egyéni elődöntős volt 1948-ban, a legjobb négy között az egyetlen európai játékosként. Abban az évben a világranglistán a 8. helyen állt.

Jellegzetes viselete a hosszú, világos „porcelánnadrág”, mely jótékonyan elfedte vékony, pipaszár lábait. Játékának szakmai elemzői kiemelték, hogy valósággal „olvasta" az ellenfél gondolatait, gyors reakcióval s csodálatos helyezkedésével minden labdát elért. Briliáns technikájú játékos volt, tenyeres ütésének nem volt párja. Stílusát az elegancia jellemezte, sohasem látták erőlködni, könnyedén ért el győzelmeit – alkalmanként egy-egy görbe éjszaka után is.

Edzői karrierjét belgiumi szövetségi trénerként kezdte 1958-ban, később Németországban telepedett le, az lphitos München edzője volt, majd magántrénerként dolgozott s haláláig a bajor főváros közelében levő egyik kis településen élt.